Minden dolog

A víz az élet keletkezésének színtere, a Földön élő minden növény és állat szorosan kötődik hozzá. A víz megújuló természeti erőforrás, mindenütt jelen van a Föld mélyétől a levegőig, a gázneműtől a szilárd halmazállapotig. A vízkörforgás útján a vízkészletek folyamatosan megújulnak. Kiszámították, hogy egyes vizek esetében mennyi ez a megújulási vagy tartózkodási idő. A fagyott jég és hótakaró esetében 12 000 év, az óceánok vizeinél 3 000 év, a szárazföldi vizeknél 220 év, a légkör vízkészlete pedig mindössze 9-10 nap alatt (évente mintegy negyvenszer) cserélődik ki teljesen.

A víz fizikai tulajdonságai meghatározóak az élőlények szempontjából. A víz sűrűsége (vagy viszkozitása) függ a sótartalmától és a hőmérsékletétől. Köztudott, hogy a víz 4 Celsius fokon a legsűrűbb, ami a vízi szervezetek telelése szempontjából kulcsfontosságú. A sótartalom határozza meg, hogy egy vizet sós vagy édesvíznek nevezünk. Előbbi esetében kb. 35 gramm/liter, utóbbi esetében 100-400 milligramm/liter az átlagos sótartalom. A víz egyik speciális jelensége a felületi feszültség, ami számos élettani folyamatban játszik fontos szerepet, illetve biztosít életteret élőlényeknek (pl. molnárpoloska, búvárpók). A felületi feszültség hatására igyekeznek gömb alakzatot felvenni a folyadékok külső erőtér hiányában. Az ok a folyadékrészecskék között fellépő kohéziós erő. Ez okozza a lebegő folyadékcsepp vagy a szappanbuborék gömb formáját is.

A vizek fényáteresztő képessége a vízinövények szempontjából fontos, és meghatározza azt, hogy mekkora vízmélységig képesek még életben maradni. A fényáteresztő képességen túl fontos a vizek oldott oxigén tartalma is. Mennyisége függ a hőmérséklettől, a lebegő szerves anyagoktól, az oldott tápanyagtartalomtól és a növények mennyiségétől. A meleg nyári napok csökkentik a vizek oldott oxigénmennyiségét, ezért szokott például több tóban élő hal „pipálni”. A légköri szén-dioxid-mennyiség szempontjából a víz hőmérsékletének döntő szerepe van, ugyanis az alacsonyabb hőmérsékletű víz több, míg a magasabb kevesebb szén-dioxidot képes elnyelni.

A víznek több megjelenési formája is van, ún. heterogén erőforrás. Leggyakrabban folyadék formájában találkozunk vele, ezen belül is több felosztás lehetséges, annak megfelelően, hol találkozhatunk vele:
 - esővíz
 - tavak, mocsarak
 - patakok, folyók
 - tengerek, óceánok
 - felszín alatti vizek (talajvíz, rétegvíz, karsztvíz, hasadékvíz).

A víz szilárd megjelenési formája a jég. A légkörben megfelelő időjárási körülmények között a csapadék nem eső, hanem hóformájában hullik a földre. A mennyisége több mint kétszer akkora, mint a folyékony víz összes mennyisége.

A harmadik forma a páratartalom, ami függ a levegő hőmérsékletétől, a növényzettől, a légnyomástól, ezért a légkör páratartalma rendkívül változó. Egyes élőlények, mint a mohák vagy egyes békák élete a magas páratartalomtól függ. A különböző vízformák egymás között átjárhatók, a folyékony víz megfagyhat és fordítva, a jég tud párologni (szublimáció), a páratartalom pedig ki tud csapódni folyékony vízzé (kondenzáció).

A Föld felszínének kb. 70 %-át tengerek és óceánok borítják, a földi vízkészletnek pedig mintegy 95 %-át tartalmazzák. A legnagyobb óceán a Csendes-óceán, egymaga nagyobb, mint a szárazföldek területe együttvéve. A tengerek vize közvetlenül alig használható, ellenben fontos szerepe van az élelmezésben és a közlekedésben. Jelentős mennyiségű természeti erőforrás, ásványi kincsek találhatóak a mélyén, energiája áramtermelésre is használható (hullámenergia, ár-apály erőművek).

A szárazföldi vizek a tavak, a folyók és a felszín alatti vizek. Az összes vízkészlet mindössze 1 %-a tartozik ide, mégis ezen alapszik az egész élővilág és az emberiség teljes gazdasága. A tavak az édesvízkészlet nagyobb részét tárolják, viszont sokkal érzékenyebbek a szennyeződésekre, mint a folyók. A Szibériában található Bajkál-tó több mint 1 600 méter mély, és a világ édesvízkészletének egyötöde található meg benne. Ez kétszer akkora mennyiség, mint a világ légkörének páratartalma. Egy ilyen édesvízforrás elszennyeződése súlyos következményekkel járhat.

A felszín alatti vizek a Bajkál-tóhoz hasonlóan az édesvízkészlet ötödét teszik ki. Ezek a legfontosabb ivóvízbázisok. A talajvizek a feszín alatt és az első vízzáró réteg fölött helyezkednek el, a felszíni szennyeződésekre érzékenyek. Ha elérik a talaj feszínét, akkor beszélünk belvízről. Az első vízzáró réteg alatt helyezkednek el a rétegvizek. Ezek már kevésbé függenek a felszíni szennyeződésektől, az ivóvízbázisok legfontosabb forrásai. Minőségük, ásványi anyagtartalmuk a vízadó réteg kémiai összetételétől függ (a víz tartalmazhat több vasat, arzént vagy mangánt, mint a megengedett határérték, ebben az esetben kezelni kell a vizet). Ha a rétegvíz meghaladja a 26 Celsius fokot, termálvízről beszélünk, ha pedig egy bizonyos ásványi anyagtartalmat, akkor ásványvízről. Fontos és sérülékeny vízbázisok a parti szűrésű és a karsztvizek.

A világ éves vízfelhasználása a XX. század végén 3,5x1012 (3 500 000 000 000) tonna volt, ezzel a világ legnagyobb mennyiségben használt erőforrása. Magyarország éves felhasználása ugyanekkor 550 tonna/fő volt.

Hazánk medence jellegéből fakadóan felszíni és feszín alatti vizekben is gazdag országnak minősül. A problémát az jelent, hogy a felszíni vízfolyások jelentős része országhatárainkon kívül ered, ezért ki vagyunk szolgáltatva a szennyeződéseknek, vízkorlátozásoknak. Nagyobb vízfolyásaink például a Duna, Tisza, Dráva, Rába, Maros, Zagyva, nagyobb tavaink a Balaton, a Velencei-tó, a Tisza-tó, a Fertő-tó.

Vizeinket elsősorban a kommunális és az ipari szennyvizek, a mérgező anyagok, az olaj vízbe mosódása, a mezőgazdasági kemizálás veszélyeztetik.

Írta: Cseresznye Gyula

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat